Magukra hagyott hitelesek – Még mindig több százezren félthetik a lakásukat
Emlékeznek még Doubravszky Györgyre? Ha nem, akkor sem önökben van a hiba. Ő volt a pénzügyi jogok biztosa 2012 decembere és 2013 között. Abban az időben a kormánypártoknak még kiemelt témája volt a devizahitelezés, amellyel Doubravszky is aktívan foglalkozott abban az időben. Később már nem nagyon tudott, mivel a Fidesz – amint tehette – megvált tőle. Kinevezése jól mutatta, mennyire fontos volt a hatalomnak akkoriban a devizahitelesek ügye, amely mára teljesen partvonalra szorult – vélhetően valamilyen politikai megfontolásból. Pontosan ezek az érdekek emelték fel, majd lökték süllyesztőbe Doubravszky Györgyöt is.
Hasonló logika érhető tetten napjainkban, amikor a koronavírus-járvány okozta válság kezeléséről beszélünk. Szemmel láthatóan több társadalmi csoportot is teljesen magára hagy a hatalom. Ilyenek a munkanélküliek vagy éppen deviza- és forinthitelesek is, akik szinte semmilyen segítséget nem kaptak a kormánytól. Pár szimbolikus lépést ugyan megtettek, de semmi többet. Felfüggesztették a kilakoltatásokat, ám ez inkább a propaganda körébe tartozik.
Noha senkinek sem vehetik el a lakását, a követeléskezelő cégekhez került hitelek végrehajtása kimaradt az általános könnyítések köréből.
Persze akadnak olyanok is, akik forintban vették fel a hitelüket, de ők kisebbségben vannak. Több devizahiteleseket tömörítő Facebook-csoportban arról számolnak be, hogy ugyanúgy leveszik a fizetésük bizonyos hányadát, mintha nem is lenne járvány vagy vészhelyzet. Az sem akadály, ha nem érkezik be semmiféle pénz a számlára, az inkasszó él, és ha ismét lesz keresete a bankszámla tulajdonosának, azonnal ráterhelik a be nem fizetett összeget. A levonások mértéke sem változott sokat. A fizetések 33, indokolt esetben 50 százalékát is levonhatja a végrehajtó. Csak találgatni lehet, hogy az általános pénzügyi enyhítések közepette a kabinet miért éppen a devizahiteleseket hagyta ki. Főleg annak fényében, hogy a felhatalmazási törvénnyel a kormány – és Orbán Viktor – lénye-gében bármit megtehet.
A Devizahitelesek Mentőöve Egyesület szakértőjének egyértelmű és határozott elképzelése van az okokról. Zomborszky-Fehér Zsolt a 168 Órának elmondta: a követeléskezelők többsége a NER-hez köthető, és számítása szerint hatalmas haszonnal dolgoznak ezekben az időkben is – az adósok kárára. Az is teljesen eltérő, hogy mikor indul a végrehajtás folyamata. Ha a bank azt észleli, hogy az adós nem törleszt egy bizonyos ideig, akkor a szerződést átadja a végrehajtó cégnek. Erre azért van lehetősége, mert a hitel felvételekor az adós egy közjegyzői okirat aláírásával maga járult hozzá, hogy nemfizetés esetén bírósági eljárás nélkül vele szemben megindíthatja a bank a végrehajtást. Sokan nem gondolták, amikor a forinthitellel szemben a rendkívül alacsony kamatozású deviza mellett döntöttek, hogy ezzel a közjegyzői okirattal később minden körülmény mérlegelése nélkül, a bank átadhatja végrehajtásra az ügyet, s ugrik a lakás az addig befizetett pénzzel együtt.
Vélhetően nem egyformán kezeli a kormány azokat, akik eddig fizették a törlesztőiket, akik viszont a veszélyhelyzet előtt sem tették meg, azok vessenek magukra – így vélekedik Szepesházi Péter ügyvéd, korábbi bíró. Szerinte egy normális állam mondhatná azt, hogy megsegíti ezeket az embereket is, mert nekik kenyérre kell az a pénz, amely befolyik a háztartásukba.
Egyfajta erkölcstelenséget vél felfedezni abban, hogy csak azoknak segítenek központilag, akik a járvány előtt is tartották a fizetési fegyelmet.
Szepesházi Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy az ítélkezési szünet sem az adósok kezére játszik. Emiatt a végrehajtás megszüntetésére irányuló perek is eléggé kilátástalannak tűnnek. Ennek halasztó hatálya sincs, ami újabb hátrány azoknak az adósoknak, akik esetleg már elvesztették a munkájukat, vagy önhibájukon kívül más fizetési nehézséggel néznek szembe.
A lakásárverések szüneteltetésével is csak pillanatnyi lélegzetvételhez jutottak az anyagi nehézségekkel küzdők. A veszélyhelyzet megszüntetése után ugyanúgy utcára kerülhetnek azok is, akiket eddig megvédett ez az átmeneti szabályozás – mondta el a devizahitelesek érdekeit képviselő Adóskamara képviselője a 168 Órának. Stregova Erzsébet azt gyanítja, hogy a háttérben folytatódnak azok árverések, amelyeket korábban indítottak el, annak ellenére, hogy újabb licitajánlatokat nem lehet befogadni.
Képünk illusztrációA Széchenyi Hitelszövetség elnöke ugyanakkor úgy látja, nem biztos, hogy szociális okok húzódnak az árverések leállításában. Barabás Gyula a 168 Órának elmondta, teljesen logikus megfontolások is szerepet játszhatnak ebben. Ezeknek az ingatlanoknak az árát ugyanis túlnyomórészt még a válság előtt állapították meg. Most viszont, amikor egyre olcsóbban lehet eladni a lakásokat, szinte kizárt, hogy vevőt találnak az árveréseken. Persze ha újraindulnak a licitek, akkor már alacsonyabb értékekről fognak startolni az így kínált ingatlanok. Zomborszky-Fehér Zsolt megoldásként azt javasolta, amennyiben a bank el akarja adni a követelést, akkor az adósnak legyen elővásárlási joga. Ebben az esetben az érintetteket nem lehetne tönkretenni, és több tízezer ingatlant „felszippantani”.
Nincs pontos adat arról, hány embert is érinthetnek ezek a problémák. Abban szinte minden becslés megegyezik, hogy több százezerről lehet szó. Ilyen körülmények között sokukat a teljes anyagi ellehetetlenülés fenyegeti.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, akik albérletben laknak, és adott esetben csökkentett fizetésből kell megélniük, vagy még annyit sem kapnak. Szepesházi Péter úgy látja, az igazi megoldás csak az lehet, ha hosszú időre felfüggesztik a kilakoltatásokat és a végrehajtásokat is.
A jogi helyzet sem egyértelmű. A követeléskezelők működésére nincsenek törvények – hívta fel a figyelmet Barabás Gyula. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke megemlítette, a vele kapcsolatban álló banki felső vezetők is hiányolják a jogszabályi hátteret. Márpedig a tét igencsak nagy: több ezermilliárd forint behajtása áll vagy bukik ezeken a cégeken. „Feltehetően valakiknek nem érdekük, hogy törvény rendezze a helyzetet – állapította meg, majd hozzátette: – Úgy látszik, a hitelezőknek sokkal nagyobb volt az érdekérvényesítő képességük, mint az adósoknak, akiket néha úgy is szoktunk hívni, hogy szavazópolgárok.”
