Lévai Anikó: Lehet, hogy ez a karácsony más lesz, de ettől még igazi

Vágólapra másolva!

Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete a Vasárnap.hu-nak adott interjújában beszélt arról, hogy a járványhelyzet ellenére az ő feladatuk ugyanaz, segíteni a rászorulókon, hogy kitörhessenek a szegénységből. Emellett elmondta, hogy bár a koronavírus miatt kicsit más lesz az idei karácsony, de akkor is keresnünk kell a reményt.

Origo

Vágólapra másolva!

karácsony koronavírus Ökumenikus Segélyszervezet

Lévai Anikó 1998-ban csatlakozott a Magyar Ökumenikus Segélyszervezethez. Elmondása szerint itthon a karitatív munkát meg kellett tanulni 1989 után. Az elmúlt 30 évben a munkából szakma lett, és rengeteget tanultak a külföldi testvérszervektől.

A karitatív munka átgondolt, komoly tervezést, az aktuális segélyezési tevékenység körülményeihez alkalmazkodó végrehajtást igényel, amit pontos, átlátható elszámolás zár le.

– mondta az interjúban. Hozzátette, hogy az úttörő munkának köszönhető, hogy az emberek egyre inkább bíznak a segélyszervezetekben. Az utóbbi években, a katasztrófák idején sokkal nagyobb összefogást tapasztatlak, a civil szervezetek is együtt, hatékonyan dolgoznak a bajban, megosztják a feladatokat egymás között.

Elmondása szerint az évek alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy másképp is lehetne, hasznosnak érzi magát, munka pedig még sokáig lesz bőven.

Lévai Anikó jószolgálati nagykövet meggyújtja az első gyertyát az adventi koszorún Forrás: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

Az önkéntes munka közben azért történnek szívmelengető dolgok is, Lévai Anikó is felidézett kedves, megható történetet. Szandzsák tartományban a háború után egy birkatenyésztő vidéken minden elpusztult. Egy olyan falunak szerettek volna segíteni, ahol nagyjából senkinek sem volt munkája. Birkákat akartak venni nekik, de a fiatalok azt mondták nekik, hogy inkább számítógépeket vegyenek.

Vettünk mindkettőt, és amikor egy év múlva visszamentünk, azt láttuk, hogy a birkák szaporodtak, a fiatalok pedig a neten keresztül adták-vették a gyapjútőzsdén az árut. Régi történet ez a halról és a hálóról

- emlékezett vissza Lévai Anikó.

Egy erdélyi falut pedig árvíz sújtott, a helyi vezetők pedig azt tanácsolták nekik, hogy kisebb állatokat, például baromfit vegyenek a rászorulóknak.

Ennek az volt az oka, hogy ha van tyúk, akkor az ott élőknek van dolga, ezért nem lesz úrrá rajtuk a depresszió, túl tudják tenni magukat a tragédián.

Az Ökumenikus Segélyszervezetnek több nehézséggel is meg kellett küzdenie az évek alatt, most a koronavírus járvány ad nekik feladatot. Lévai Anikó szerint a nélkülözésnek több arca van, a feladat azonban mindig ugyanaz.

"A felhívásunk jelmondata: „ÉTELT az éhezőknek, OTTHONT az otthontalanoknak, ESÉLYT az esélyteleneknek!" Ez jól mutatja, hogy a decemberi összefogás sem csak az ajándékozásról vagy az ünnepek szebbé tételéről szól" – magyarázza Lévai Anikó.

Évek óta azon dolgoznak, hogy kitörési pontot tudjanak adni a szegénységből a rászorulóknak.

Szerinte a segély, ami elengedhetetlen, egyben csapda is, mert az szegénységben tartja az embert.

"Nem szabad felhagynunk a reménnyel, folyamatosan dolgoznunk kell azon újabb meg újabb munkamódszereket hadrendbe állítva, hogy

olyan segélyprogrammodelleket tudjunk kialakítani, amelyek nem bent tartják a szegénységben a rászorulókat, hanem segítenek nekik vagy legalább a gyerekeiknek onnan kitörni, önállóan boldogulni"

– fejtette ki az interjúban.

A munkájukat most a járványhelyzet nehezíti, például az ételosztást, de a lényegen nem változtat. Nem a felszínen kell megpróbálni segíteni, hanem kis lépésekkel a struktúrán változtatni.

Mások etetése is szeretet

Lévai Anikó tagja a Magyar Konyha folyóirat szerkesztőbizottságának, valamint a saját szakácskönyve is megjelent. Elmondása szerint főzni mindig másoknak jó, házastársnak, gyerekeknek, unokáknak, barátoknak. Gyakran előfordul nála, hogy átmennek hozzá egy megbeszélésre, majd a konyhájában találják magukat valamilyen étel mellett.

Öt szeretetnyelvről szoktak beszélni, szerintem a magyar emberek tekintetében nyugodtan felvehetjük hatodiknak a mások etetését is. Nekem is megmelegszik a szívem tája, minél többen esznek az asztalunknál

– mondja.

Hozzáteszi, hogy a magyar társadalomban fontos szerepe van az evésnek, szegényeknél és gazdagoknál egyaránt, az ünnepeknél pedig főleg. Szerinte a magyar nők a rájuk jellemző talpraesettséget is ezzel szerzik meg. Ahogy megszervezik az étkezést, beszerzik a hozzávalókat, odafigyelnek arra, hogy ki mit szeret, mire érzékeny. Majd ezek után elkészíteni az ételt, a vendéglátás és a maradékok felhasználása.

Ami biztosan közös az összes családban, az az, hogy nem sajnálják minderre az energiát.

A karácsony mindig ugyanaz

Az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete elmondta, hogy a járványhelyzet dacára is ugyanolyan lesz a karácsony, mint máskor.

"Háborúban és békében, egészségben és járványhelyzetben, gyerekként és felnőttként, itthon és a távolban, jó- és balsorsban, mindig a gyermek Jézus, a Megváltó születését ünnepeljük"

– magyarázza, majd hozzáteszi, hogy ilyenkor mindig feléled az a remény, hogy a sötétségre világosság jön, az élet legyőzi a halált. Minden más mellékes. Talán most épp olyan időket élünk, hogy nagyobb szükségünk van a reményre, mint korábban bármikor.

Nehéz éven vagyunk túl, újra kellett gondolnunk a személyes szabadságunkat, az érdekeink elé kellett helyezni a közösség érdekeit, és szinte mindenkinek haltak meg szerettei. Ezzel együtt az élet is kivirágzott, hiszen több gyerek is született.

"Lehet, hogy ez a karácsony más lesz, talán csendesebb. Ettől még igazi lesz! Adja Isten, hogy a szerénységben, az egyszerűségben még inkább megtaláljuk az ünnep lényegét!" – tette hozzá Lévai Anikó.