Saját tv-kamerája szerezte meg Kanadának a világbajnoki aranyat

GettyImages-1191950033
2020.12.25. 14:02
A jégkorong világában minden évet a junior-világbajnokság zár és nyit meg. Az óévről az újra áthúzódó viadal a szédítő tempó miatt az egyik leglátványosabb sportesemény, a sorozatosan előforduló dráma miatt pedig izgalmakban sincs hiány. Ezúttal felidézzük a legutóbbi vb egészen rendkívüli módon véget érő fináléját, valamint megnézzük, mire lehet számítani az idei buboréktornán.

2020. január 5.: ezen a napon vívta nem meglepő módon a kanadai és az orosz válogatott a legutóbbi U20-as jégkorong-világbajnokság döntőjét Ostravában. A két ország (plusz az oroszok előtt a szovjetek) az elmúlt 43 tornából 30-at megnyert, dominanciájuk és közös múltjuk évtizedekre nyúlik vissza. Már a csoportkörben is összecsapott a két nagyhatalom, 2019. december 28-án az oroszok megalázó, 6–0-s vereséget mértek az ősi riválisra.

A finálé viszont jóval izgalmasabban alakult, ami egyébként tendenciává vált: 2010 óta két kivétellel vagy az utolsó öt percben, vagy a ráadásban, esetleg szétlövéssel dőlt el a világbajnoki cím sorsa.

A vezetést féltávhoz közeledve Oroszország szerezte meg, Kanada másfél perccel később egyenlített, de az orosz csapat szűk három percre rá ismét előnyben volt. Aztán a harmadik harmadban megduplázta a különbséget az európai csapat, 34 másodperccel később viszont ismét csak egy volt közte. Sőt, újabb két perc elteltével már 3–3 volt az állás, 

majd 3:58 perccel a vége előtt Akil Thomas révén már Kanada vezetett.

Vészesen fogyott a kétgólos előnyt leadó oroszok ideje, de nem sokkal később emberelőnybe kerültek, komoly lehetőségük adódott az egyenlítésre. Lehozták a kapust is, így 6 a 4 ellen támadhattak. A kétségbeesett kanadaiak beszorultak a harmadukba, majd a menteni igyekvő Aidan Dudas úgy emelte ki a korongot, hogy az átrepült a palánk fölött. Ez azonban szabálytalan, játékkésleltetés miatt kétperces kisbüntetéssel szokták szankcionálni.

Ekkor már csak 1:45 volt hátra, az oroszok kettős emberelőnybe kerültek volna, lehozott kapussal pedig kétszer annyi mezőnyjátékosuk (6–3) lett volna a jégen, mint az ellenfélnek.

Csakhogy a korong nem hagyta el a pályát, Dudas ugyanis eltalálta a felezővonallal egy magasságban a palánkra felszerelt kamerát, így a pakk visszapattant a jégre. Az oroszok azonnal jelezték, hogy kiállítást kell ítélni, ahogy a játékot megállító vonalbíró is rögtön mutatta a kezével a két percet.

Majd jött a konzultáció, aminek eredményeként az ítéletet visszavonták, Dudasnak mégsem kellett kiülnie a büntetőpadra. Az oroszok elvesztették a fejüket, két buta kiállítást is összeszedtek, és ezzel ők kerültek létszámhátrányba, lehetetlenné téve az egyenlítést. 

Kanada megtartotta az előnyét, és megszerezte 18. junior-vb-címét.

És akkor a csattanó: az a bizonyos kamera a közvetítési jogokat birtokló TSN-é, amely Kanada legnagyobb sportcsatornája, és amit az ő kérésükre rögzítettek a palánkra. Egy automatizált felvevőeszköz, ami egy világeseményen megmentette a nemzeti csapatot, nem csoda, hogy a világhálót elárasztották a készüléket méltató mémek.

Az ítélet jogosságát azóta is vitatják: a szabály úgy szól, hogy ha valaki a saját harmadából úgy emeli ki a korongot, hogy az a jég felülete fölött eltalál valamit, akkor meg kell szakítani a játékot, kiállítás azonban nem jár érte.

Csakhogy a nevezett tárgy nem a jég fölött, hanem a palánk mögött helyezkedett el, azaz a pakk már átjutott fölötte, így minden bizonnyal büntetést kellett volna adni.

Óriási pech az oroszoknak, és mázli Kanadának, ahol gyakorlatilag nemzeti hős lett a masinából.

Azóta eltelt egy év, a világ kifordult magából, az élet leállt, aztán újraindult, aztán megint leállt. A koronavírus-járvány mindent átírt, és ahogy az összes eseménynél, a junior-vb-nél is felmerült a halasztás és a törlés lehetősége. A Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) nem volt szívbajos, szinte minden olyan tornát kihúzott a programból, amelyen nem az elitcsapatok vesznek részt. Ennek a viadalnak viszont szerencsére megkegyelmezett, amiért a hokirajongók rendkívül hálásak:

az U20-as világbajnokság sokak kedvence, a tempó és az intenzitás elképesztően magas, a fiatalok hihetetlenül gyorsak, technikásak és lelkesek, mindig 100%-ot adnak, későbbi világklasszisok szárnybontogatásának lehetünk szemtanúi, a dráma pedig garantált.

Kanadában általában erről szól az ünnepi időszak, az oroszok, a svédek és a finnek is jégkoronglázban égnek, és bizony sok amerikai is figyelemmel kíséri az eseményt, erre a legjobb példa egy 2017-es amerikai–kanadai csoportmeccs, amelyet 45&000 néző előtt rendeztek a Buffalo Bills NFL-stadionjában, –8 Celsius-fokban és hóesésben.

Már-már maximálisan elcsépelt megállapítás, de itt is el lehet mondani: ez a viadal teljesen más lesz, mint a korábbiak. A járványhelyzet miatt egy helyszínen, Edmontonban rendezik a teljes vb-t. A városnak van már buborékos tapasztalata, a Rogers Place volt az NHL rájátszásának az egyik otthona, a főcsoportdöntőket és a nagydöntőt is itt játszották le.

Buborék, karantén, zárt kapu, tesztelések:

a sportélet alapkellékei lettek 2020-ra. A házigazda kanadaiak hosszú edzőtáborokkal készültek a 12 napos tornára, de őket sem kerülte el a koronavírus, így amikor megérkeztek Edmontonba, mindenkinek 14 napot kellett egyedül, a saját szobájába bezárva töltenie. Talán mondani sem kell, hogy a 18, 19 vagy 20 éves sportoló gyerekek számára micsoda érvágás és szenvedés, de ez volt a kötelező protokoll.

A másik 9 résztvevőnek sem volt egyszerűbb az élete: 

az otthoni felkészülést is buborékban kellett csinálniuk, az egy hét alatt mindenkinek három teszten kellett átesnie. Aki csak egyszer is pozitív mintát adott, az el sem utazhatott Kanadába.

A svéd csapatot sújtotta ez leginkább, Tomas Monten szövetségi kapitány és több stábtag is lemarad a tornáról, akárcsak négy játékosuk.

A csapatok december 13-án érkeztek meg Edmontonba, méghozzá chartergépekkel. Ezután mindenki négynapos karanténba vonult, és csak december 18-án találkozhattak és edzhettek együtt először.

Nem biztos, hogy ilyen körülmények között érdemes papírformáról beszélni vagy esélylatolgatásba bocsátkozni, de az is igaz, hogy amikor nyáron újraindult a sportélet, a nagyobb sorozatok befejezésénél többnyire a legerősebbek végeztek az élen: a Tampa Bay Lightningé lett a Stanley-kupa, a Los Angeles Lakers nyerte az NBA-t, a Bayern München a BL-t, a specialista Sevilla pedig az Európa-ligát.

Nem csak a koronavírus miatt lesznek fontos hiányzók, több játékost nem szeretne elengedni az NHL-csapata. Habár itt még fiatal srácokról van szó, és ez alig érint valakit, így is komoly nevek maradnak le a tornáról emiatt:

a New York Rangers nem engedi el az előző torna MVP-jét, a 2020-as draft 1/1-es választottját, a kanadai Alexis Lafreniére-t,

valamint a 2019-es 1/2-es választott finn Kaapo Kakkót sem (akárcsak tavaly, két éve ő lőtte az aranygólt). Ugyanez a helyzet a 2019-es 1/1-es amerikai Jack Hughesnál is, akinek a szereplésére a New Jersey Devils mondott nemet.

A címvédő Kanada válogatottja még így is bombaerős, néhány szakértő szerint veretlenül nyerhetik meg a világbajnokságot, még úgy is, hogy az utolsó, oroszok elleni felkészülési mérkőzésükön elvesztették csapatkapitányukat, Kirby Dachot, akinek az egész tornát ki kell hagynia. A mezőnyjátékosok közül két kivétellel mindenki a draft első körében kelt el 2018-ban, 2019-ben vagy 2020-ban, a kapusposzt viszont ezúttal sem tűnik életbiztosításnak. Rendkívül mély a keret, köztük több olyan fiatallal, akik a következő 10-15 év meghatározó hokisai lehetnek.

Idén is az oroszok lehetnek a legnagyobb kihívók, akik ugyan némileg gyengültek az előző évhez képest, hiszen az a generáció részben kiöregedett,

de így is akadnak majd olyan játékosok, akiket érdemes figyelni.

A 2020-as NHL-drafton négy oroszt is az első körben választottak ki, Jaroszlav Aszkarovot például az elmúlt 15 év legnagyobb tehetségének tartják a kapusok között. Rogyion Amirov a Toronto Maple Leafs drukkereit győzheti meg arról, hogy lehet rá számítani a jövőben, míg Sakir Muhamadullin és Jegor Csinahov azért lesznek reflektorfényben, mert az ő kiválasztásuk nem kis döbbenetet okozott az újoncbörze első körében. A szövetségi kapitány pedig nem más, mint a legendás Igor Larjonov.

A koronavírus által megtizedelt svédeket sem érdemes leírni, ahol leginkább az idei draft két leendő csatárklasszisára, Lucas Raymondra és Alexander Holtzra kíváncsi a nagyközönség, valamint az is kérdés, meddig tart ki az 52 (!) győztes csoportmeccset számláló sorozatuk.

A finneknél két meglepetéskimaradó is akadt: nem lesz ott Edmondonban a tavalyi torna házi pontkirálya, Patrik Puistola, valamint a jövő évi drafton rendkívül előre várt Aatu Räty, aki meglehetősen formán kívül játszik a finn élvonalban. Bátyja, Aku viszont tagja a válogatottnak, akárcsak az idén első körben draftolt Anton Lundell, valamint a tavaly az NHL-be belekóstoló Ville Heinola.

Az amerikaiak kerete arra az U18-as csapatra épül, amely két éve végigverte a világot,

a már említett Hughes kivételével szinte minden húzóember ott lesz abból a gárdából, néhányan pedig tavaly is megtapasztalhatták az U20-as torna jellegét.

Vélhetően ez az öt csapat lesz harcban az érmekért, de a mezőny másik felében is akadnak olyan tehetségek, akiket mindenképpen érdemes lesz nézni: a német válogatottban az idei harmadik kiválasztott Tim Stützle vagy az osztrákoknál az 1/9-es Marco Rossi is képes lehet lenyűgöző mutatványokra.

Akinek már elvonási tünetei vannak a topkategóriás jégkorongot illetően, azok számára a junior-világbajnokság a lehető legjobb megoldást kínálja az enyhítésre. Ezek a srácok még szívből, zabolátlanul hokiznak, akiknél a gyermeki lelkesedés a hihetetlen tehetséggel keveredik, ezért a látvány, az izgalom és a sebesség is remek időtöltést ígér a következő 11 napra.

(Borítókép: a kanadai U20-as jégkorong-válogatott csatára, Raphael Lavoie a világbajnoki döntő éremátadása után. Fotó: Getty Images)